3. rész: Napló

Kényelmetlenül keltem, valami erősen nyomta a hasam. Kipattantak a szemeim és rájöttem, hogy Andy hasán fekszem és a dolog ami olyan nagyon nyomta a hasam az nem más, mint a százezer öv, ami egymáson kipúposodik.Nyöszörögve emelkedtem fel róla,  miközben ügyeltem arra, hogy ne ébredjen fel, majd éreztem ahogy lecsúszik egy takaró a hátamról. Leszálltam a kanapéról, majd betakartam az énekest és indultam volna a konyhába, amikor hirtelen egy kéz fonódott körbe a lábamon.
-Te fent vagy?-fordultam vissza. Andy vigyorgó képe jelent meg előttem, ahogy szétaludt sminkben és hajjal néz rám.
-Felkeltettél, ahogy leszálltál rólam- magyarázta, mikor már elengedett.
-És hagytad, hogy azt higgyem alszol- fontam össze karjaimat.
-Ja- vigyorgott még mindig, mint valami tök, majd felkelt és mellém sétált.  Átölelt és egy puszit nyomott a hajamba.-Mindig duzzogsz- mondta miközben elindult a konyhába.
-Megadod rá az okot- feleltem, mikor utána mentem. Éreztem ahogy egy 32 fogas vigyort ereszt meg, büszke volt magára a kis áruló!
-Mit kérsz reggelire?-kérdezte hátrafordulva, felvont szemöldökkel.
-Amit csinálsz- vontam vállat, mire mosolyogva visszafordult és neki állt a kaja készítésnek. Reggeliztünk, majd elkészítettük a hajunkat, sminkünket, aztán Andy hazavitt. Amint kiléptünk a kocsiból,közölte, hogy feljön hozzám. Felszaladtunk a lépcsőn, be a lakásomba, ahol csak leültünk a kanapéra és beszélgettünk. Egy idő után behoztam a laptop-ot és internetezni kezdtem, amíg Andy a TV-t bámulta nagy gőzerőkkel. Dél környékén elhatároztuk, hogy rendelünk valamit, így hát nem sokkal később már egy hatalmas pizzát falatoztunk. Rápillantottam a zenészre, amikor végeztem a második szelettel és kitört belőlem a röhögés. Ő nagy szemekkel bámult rám.
-Veled meg mi a fene történt?- kérdezte, de én csak a hasamat fogtam a röhögéstől. Nem bírtam válaszolni, összegörnyedve dőltem az asztal felé, ő pedig csak nézett engem. Amint lenyugodtam, letöröltem a könnyeimet Andyhez léptem és a kezembe vettem a szalvétát és letöröltem a homlokán lévő ketchup foltot.
-Ez, hogy került oda?- nyújtottam felé a ketchup-os szalvétát. Ő csak elnevette magát és elvette.
-Komolyan ez volt olyan vicces?
-Rajtad állandóan nevetek, ez még fel is dobta a dolgot- vigyorogtam rá, majd vissza ültem.
-Gonosz vagy- mondta duzzogva.
-Ismersz- vontam vállat.- Amúgy kapsz tőlem valamit, ha már itt tartunk- mosolyogtam. Ő csak furcsán bámult rám, nekem pedig lehanyatlott a mosolyom.
-Elfelejtetted, igaz?-néztem döbbent arcát.- Június 16... pont ma ismerlek téged 7 éve...
-Basszus- mondta, miközben fejbe verte magát.- Bocsáss meg- nézett rám nagy boci szemekkel.
-Jó mindegy- legyintettem- De attól még én oda adom- vigyorogtam rá. Elmosolyodott, én pedig felpattantam és odahoztam az ajándékát. Egy Batman-es övet kapott, amit nevetve, azonnal fel is vett.
-Még mindig emlékszem a göndör fürtjeidre, amit elterít a csokoládé öntet
-Ne nevess, tehetek arról, hogy mindig is imádtam az édességet?- röhögött.
-Már akkor tudtam, hogy mi jóban leszünk- mosolyogtam, ő pedig felállt és elvette a tányérokat. Bedobta a mosogatógépbe, majd odajött hozzám és egy lassú puszit nyomott a homlokomra...vagy talán csak azért éreztem lassúnak, mert a szívem közben borzalmasan gyorsan dobogott. Csak figyeltem ahogy besétál az előszobába és elkezdi felvenni a cipőjét, s közben azon gondolkoztam, hogy vajon mi lenne, ha egyszer tényleg úgy érezne irántam, ahogy én iránta.
-Na jössz már, csigusz?- vonta fel a szemöldökét, én pedig ábrándozásaimból kiszabadulva szaladtam öltözni. A próbaterembe mentünk, mert ma próbájuk volt és még aznap megbeszéltük, hogy ma velük tartok, meghallgatni őket. Odaérve kiléptünk a kocsiból, Andy kiemelt egy csomagot és besétáltunk a többiekhez.
-Csajszi- ugrott a nyakamba Juliet, Andy hosszú, szőke hajú, orrpiercinges barátnője.
-Szia Juliet-nevettem el magam.- Miújság van?
-Ma van az egy éves évfordulónk -mosolygott, én pedig ledermedtem. Andy mellettem állt eddig, most egy csókot nyomott barátnője szájára.
-Boldog évfordulót drágám- suttogta csókukba , miközben kezei Juliet köré fonódtak. Én csak úgy álltam ott mint valami 3. kerék aki semmiképp nem illik a képbe. Átadta a kis csomagot a barátnőjének, akik egy cuppanós puszit nyomott Andy arcára, majd megnézte az ajándékát. Felcsillant a szeme és felvette a gyönyörű karkötőt és maga elé emelte a csodálatos pólót. Elszomorodtam, hisz a mi évfordulónk is ma van, de arra nem emlékezett, pedig mi 7 éve ismerjük egymást.
-Én ...khm... inkább bemegyek- krákogtam egy műmosollyal a képemen és berontottam.
-Szia Ashley- sóhajtottam a basszerosnak akik az egyik babzsák fotelban ücsörgött gitárjával a kezében.
-Cső csajszi- mondta, szemét a gitárján tartva. Egy pillanatig még rajta tartottam a szemem, majd tovább léptem a többiekhez, akik elmélyülve beszélgettek az asztalon.
-Sziasztok- mosolyogtam kissé talán furcsán rájuk.
-Szia- mosolyogtak vissza, majd fojtatták a beszélgetést.
-Ashley-nek mi a baja?-kérdeztem hirtelen, mire mindenki rám nézett.
-Tegnap az egyik szőke nem feküdt le vele- vigyorgott CC, és belekortyolt italába. A többiek neki álltak nevetni, majd fojtatták előző témájukat, én pedig az ég felé emeltem a tekintetem, majd elindultam a mosdó felé. Még láttam, ahogy Andy-ék egy csókcsatában tartottak, amikor beléptem. Beálltam a tükör elé, megmarkoltam a mosdókagyló szélét és csak bámultam magamat a tükörben. Fekete hajam tökéletesen egyenes omlott a vállamra, a szememet fekete smink emelte ki, és még is, Juliet mellett szürke kisegérnek tűntem. Elgondolkodtam magamon és felnevettem kínomban.
-Hát persze- suttogtam gombóccal a torkomban.- Minek is kéne egy ilyen lány Andy-nek, ha van olyan, mint Juliet?- fejeztem be, majd megérintettem a tükörképem. "Miért nem lehetek neki elég jó?"-gondoltam, majd kitört belőlem a sírás. Csak szép halkan, arcom nem rándult, miközben a fekete cseppek végigfolytak az arcomon. Szívem borzalmasan fájt, én pedig már alig bírtam rejteni, már évek óta csak figyeltem ahogy Andy boldog a sok barátnőjével, én pedig sosem voltam igazán az, csak amikor vele kettesben lehettem. Zokogni kezdtem, néhány hang kiszaladt a torkomon és a falig hátráltam, majd lecsúsztam a sarokba, s a lábamra hajtottam a fejem. Nem tudom meddig ültem ott, de egyszer csak kicsapódott az ajtó és belépett a szőkeség.
-ITT VAN, MEGTALÁLTAM- ordította, majd hozzám lépett.- Mi baj csajszi?- kérdezte, miközben átölelt.
-Semmi -motyogtam és letöröltem az arcom. Belépett a képbe Andy, aki először csak nézett a az ajtóból, majd mellém futott.
-Mi a baj, Ame?-kérdezte lágyan.
-Semmi, tényleg, megvagyok- szavaltam tovább, de nem néztem egyikük szemébe sem.
-Kérlek mondd el- fordította a fejemet felé.
-Nem érzem jól magam, szerintem haza megyek- mondta egy kis habozás utána, majd felpattantam és ott hagytam a döbbent Andyt és Juliet-et. Hallottam ahogy utánam fut valaki és megérinti a kezem.
-Legalább azt hagyd, hogy haza vigyelek- mondta Andy, én pedig bólintottam. Csendben hajtottunk vissza a kocsival, majd felkísért a lakásomba.
-Vissza kéne menned, próbálni- mondtam halkan, amikor bejött velem a szobámba. Tudtam, hogy nem fog békén hagyni.
-Először mondd el mi van, Ame- mondta. Nem feleltem, ő pedig leült mellém az ágyra.
-Tényleg semmi -mosolyogtam rá, azzal a tipikus lágy mosollyal amit az ember csak akkor ereszt meg ha rosszul érzi magát.
-Na... légyszi- mosolygott. Elnevettem magam, mert ilyenkor nagyon aranyos.
-Nem szeretném- néztem a kék szemébe, mire egy percig komolyan nézett rám
-Akkor más módszerhez folyamodom- mondta és elkezdett csikizni. Percekig kínzott, de ezt már nem azért csinálta, hogy elmondjam, hanem hogy jobb legyen a kedvem. Igazából tényleg összejött neki, sokkal jobban éreztem magam, amíg be nem vertem a fejemet valamibe. Lassan elő vettem a tárgyat, ami a fekete naplóm volt, de aztán Andy egy gyors mozdulattal kitépte a kezemből.
-NE- ordítottam, miközben a hátára vetettem magam. Ő csak nevetve visszalökött az ágyra és kinyitotta a kis könyvecskét és olvasni kezdte.
-Szerda délután: Vége a sulinak! Teljes mértékben, most már végre pihenhetek egy kicsit és nem kell hallgatnom a folyamatos agyfosásokat odabentről...Ez nem olyan érdekes, haladjunk tovább...
-Andy kérlek add vissza- kapálóztam körülötte, de ő csak lapozgatott.
-Áhh itt egy szívecske... hmm... Na szóval. Ma is eljött és ma is ugyanúgy tökéletes volt. Mindig fel tud dobni, elég ha rám mosolyog és a szemembe néz, azokkal a gyönyörű kék szemivel...
-ANDY ADD IDE- visítottam. Ő többé nem szólt, csak maga mellett lefogva olvasta összehúzott tekintettel a naplóm, majd tágra nyílt szemekkel bámult rám, én pedig elsírtam magam.
-Ó, jézusom- suttogta, miközben én levetettem magam az ágyamra.
-Kértelek, hogy add vissza- bőgtem, ő pedig mellém guggolt.
-Én...Ame...Tudod, hogy ...te a legjobb barátom vagy -nyögte.
-Igen, tudom Andy, én...
-Ráadásul 17 éves vagy, olyan vagy, mintha a húgom lennél!
-Tudom, Andy, én nem is akartam, hogy tudj erről...Én csak..
-Te csak, mi? Ezért sírtál, igaz? Ame... én így már...
-Nem akarsz többé velem lenni, igaz?- mondtam miközben lehajtottam a fejem.
-Én csak nem szeretném ha...Nem szeretném, ha így gondolnál rám...ez nekem sok.
-Értem- motyogtam.- Sajnálom.
-Ne, kérlek, ne tedd ezt... nem tehetsz róla... egyszerűen...
-Tudom, Andy... Ha menni akarsz, akkor menj. Sosem erőltettem rád magam és ezután sem fogom- mondtam szorosra zárt szemekkel, ő pedig nem mukkant, csak 1 perc után megérintette a vállam és elment, belőlem pedig újra kitört a zokogás...