1. rész: A vidámpark

Késő este van és én már megint az ágyamon elterülve várom a hívását amit ismét megígért. Túl sokat ígér nekem, de túl sokat nem tart be-gondoltam.
-A kuirva anyád Biersack- suttogtam a telefonomnak, miközben egy párnát nyomtam az arcomba.

Fények, meleg és egy jól ismert illat, majd egy puha kéz ami végig simítja az arcom.
-Te meg mi a francot keresel itt?-kérdeztem csukott szemmel, elég nyűgösen, mire felkacagott...a kis áruló!
-Meg volt beszélve a vidámpark, tudod- felelte.-Mellesleg neked is jó reggelt.
-Tegnap egész éjjel vártam a hívásod-nyöszörögtem fáradtan.-Megígérted.
-Bocsáss meg -nyomott egy puszit az arcomra, aztán hirtelen felültetett maga mellé.
-Persze én mindent bocsássak meg, igaz? Egyszer betarthatnád az igéreteidet Andy -pattantam fel, majd besiettem a fürdőszobámba. Ő jött utánam és az ajtóból figyelt, miközben indulatosan mostam a fogaim.
-Kitöröd a fogaidat- nevetett, mire szúrósan pillantottam rá és elhallgatott.-Komolyan kihagynád a vidámparkot egy ilyen dolog miatt?-kérdezte, aztán egy féloldalas mosolyt dobott felém. Hiába is áltattam volna, ő is tudta, hogy nem tudok rá haragudni, így csak visszamosolyogtam.
-Dehogy hagyom ki, viszont te jössz nekem valamivel- kacsintottam, mire közelebb lépett.
-Mivel is?-vetette fel a kérdést, én pedig csak álltam a kezemben egy fogkefével, döbbentem néztem vigyorgó arcát.
-Mire gondolsz?- mondtam kiszáradt torokkal. Magamnak se vallottam volna be, de én többet éreztem barátságnál iránta, és legbelül vártam, hogy közelebb lépjen és ajkaink összeforrjanak.
-Majd meglátod- nevetett örömittasan, mint aki most nyerte meg az olimpiát.
-Ez nem ér-dünnyögtem felé, mire ő kisétált néhány röhögő hang kíséretében én pedig befejeztem a készülődést.
-Ame! Jól nézel ki- nézett rajtam végig, mikor kiléptem a fekete csőnadrágomban, aminek az oldalán láncok lógtak és a mélyen kivágott hónaljú pólómban.
-Poénkodj máskor-pirultam, mire közelebb jött és elkezdett kifele rángatni az ajtón.
-Nem poénkodtam- vetette rám tekintetét, miközben lefele száguldottunk a lépcsőn.
-Aha, persze...de lassíts már, mi ez a nagy rohanás?
-Tényleg nem poénkodtam-állt meg a szemembe fúrva a kék tekintetét, majd újra elindult, mint akit hajt a tatár.- És azért rohanok, mert ha nem teszem akkor csiga tempóban haladunk és nem érünk oda.
-Értem, de azért még ne hagyj itt-mosolyodtam el, mire visszarohant, kezébe kapott és velem együtt futott le a kocsihoz. Nevetve rakott be a kocsijába,majd ő is bepattant mellém és elindította a motort.
-Te nem vagy észnél- vigyorogtam kisfiús arcába, amíg ő édesen és büszkén mosolygott maga elé.
-Tudom-közölte, majd elindultunk.
30 perc alatt odaértünk a vidámparkhoz, ahol izgatottság vette át a hatalmat felettem...Ez a hely mindig a kedvenceim között volt. Vagy újabb fél órát álltunk sorba a jegyekért, majd ugrándozva léptünk be.
-Na és hova menjünk először?- vágtam mohó fejet, mire elnevette magát.
-Tök mindegy- mondta, majd engedte hogy magam után vonszoljam. Első megállónkat kinézetünk alapján választottam, hisz mit csináljon két sötét lovag először a vidámparkban? Persze, hogy a körhintán kötöttünk ki, miközben a gyerekek félve bújtak oda szüleikhez, amint 2 óriás gyermeklelkű szörnyeteg röhögi ki a belét két szivárványpóni hátán. Ezek után nevetve hagytuk el a helyszínt pár nem túl kedves szülő kérésére, akik valószínűleg Andy-től próbálták megvédeni a gyerekeiket, mert az a feketefátylasmennyasszony elkezdett engem csikizni, amitől kisebb rángógörcsöt kaptam.
-Kérsz egy vattacukrot?-kérdezte vigyorogva.
-Naná-vágtam rá, majd odaszállingóztunk a fal mellett kiállított vattacukros kocsihoz.
-Milyet?-nézett rám.-Megint eper igaz?
-Talált-bólógattam, melynek az lett a következmény, hogy megsimogatta a fejem, mint valami kiskutyának. Az elkészült finomságot egy-kettőre elpusztítottuk, mivel úgy érzékelte, hogy egyedl nem fogom tudni megenni, ezért ő maga is beleevett. Volt időm gondolkozni, mert evés közben még én sem beszélek, bár nagyon szeretnék.
-És mi a meglepi?-kérdeztem az utolsó epres adag lenyelése után.
-Kíváncsi vagy.
-Az vagyok, szóval?
-Jajj, te. Most akarod?-vigyorgott. Persze, hogy elöntött a forróság, ezért csak vigyorogva bólogattam, ő pedig megfogta a csuklóm és maga után húzott.
-Hova megyünk?-érdeklődtem, de ő nem szólt. Végén megérkeztünk egy óriási rémkastély elé.
-Most bemegyünk-jelentette ki, viszont én csak álltam földbe gyökerezett lábakkal, erre persze felnevetett és betolt az épületbe...