7. rész: Menekülés a tóhoz

Hosszú órákig utaztunk, már teljesen biztos voltam abban, hogy apám ránk állította a rendőrséget, úgyhogy valahol leparkoltuk az autót és felszálltunk a legközelebbi vonatra. Összebújva ültünk egy üres kupéban és egy szomorú mosoly kíséretében néztük egymás arcát.
-Féltem, hogy bántott téged- suttogta miközben arcomat simogatta, amit a mellkasára hajtottam.
-Féltem hogy valami bajod lett- válaszoltam, majd egy gyors puszit nyomtam a sebre ami az arcán volt. Őszinte mosollyal vezette arcom szembe az övével, majd szenvedélyesen megcsókolt.Órákig ültünk egymás karjaiban, amikor a szokásosnál több idő után elindult a megállóról a vonat és becsörtetett egy jegyellenőr a kupénkba. 2 személy haladt mögötte, akik rendőröknek tűntek. Kintről figyeltek be, majd összesúgtak és elővettek egy papírlapot , majd benyitottak.
-Elnézést a zavarásért- kezdték, majd bezárták az ajtót.- De iratokat szeretnénk kérni-mondták feszülten én pedig idegesen Andyre pillantottam, majd kihalásztam a táska legaljáról a személyimet. Átadtam a két rendőrnek, akik azonnal karon ragadtak minket.
-Mit csinálnak?-ordítottam, de már akkor is tudtam, hogy elvisznek tőle, jó messzire, ahol már lehet, soha többé nem fogom látni.
-Sajnálom, de bejelentés érkezett, hogy magát elrabolták és, hogy valószínűleg felülnek az első vonatra, így rendőröket küldtek minden egyes vonatra- darálta az egyik, aki engem fogott, miközben Andy felé kapálóztam, aki üvöltve nyújtotta felém a kezét. Sírni kezdtem, mikor kiráncigált a rendőr és leszállított a vonatról, amelyet erre az időre megállítottak. Láttam, hogy egy vagonnal lejjebb andyt i kiszállítja a másik rendőr, láttam, hogy vér folyik annak az embernek az arcáról, akit szeretek.
-NEEE- üvöltöttem, miközben próbáltam magam kiküzdeni a rendőr karjaiból. Nem kérlelt, hogy nyugodjak meg, csak keményen fogott, nehogy elszökjek, én pedig egy nagy rántással kitéptem magam a markából és futva rohantam felé, pedig ő üvöltötte, hogy "ne hozzám, menekülj!", de nem érdekelt, mert ha én elmenekülök, akkor őt elviszik, de nélküle nekem nincs életem. Hajam kócosán szállt az arcomba, amint minden erőmet beleadva rohantam felé. Mögöttem a rendőr szaladt,kezében a gumibotjával. Andy is kiküzdötte magát az őt fogva tartó karmaiból és teljes erejéből felém futott, mikor elért akkor 2 kezét az enyémbe helyezte és megcsókolt, miközben arcán végig folyt egy csepp. Hirtelen karok szakítottak el minket egymástól és elgyengülve figyeltem, ahogy elviszik tőlem őt. Sírtam, ordítottam, de senkit nem érdekelt. Bepakoltak engem egy kocsiba és elvittek..."haza". Betámogattak a házba, átadtak a szüleimnek, akik engem betereltek a szobámba. Csak ültem és összezavarodva vártam, hogy mi fog történni. Unalmas mégis feszült órákon keresztül ültem tágra nyílt szemmel a sarokban és próbáltam felfogni a történteket.
Végül kinyílt az ajtóm és apám lépett be villámló szemekkel. féltem tőle, menekülni próbáltam, de nem hagyta.
-Megmondtam, hogy nem mész el- morogta vészjóslóan. Felzokogtam, de nem bírtam beszélni, csak összehúztam magam.-hogy képzelted?- mondta tovább, majd keze nagyot csattant az arcomon.
-Szeretem őt- suttogtam sírva, de csak még egy pofont kaptam.
-Felejtsd el!- éles hangjaitól még jobban zokogtam.-Az én lányom nem lesz...ilyen... érted?!!-ordította, majd belecsapott a falba és rám zárta az ajtómat. Ezentúl senki nem jött be hozzám, csak anyám néha halkan bekopogott, majd bejött és lerakta az ételemet, mivel nem voltam hajlandó lemenni közéjük. Párszor odajött hozzám és megsimogatta a karom, de nem szólt soha semmit. Valószínű, hogy nem bírta ő sem elfogadni az Andy és köztem lévő kapcsolatot, de ezzel szemben állt az, hogy szeret engem, így ő is majdnem annyira zavart volt, mint én. 1 héttel az újbóli bezárásom után, este, épp azután, hogy anyám lerakta a levesemet az asztalra kopogást hallottam az ablakból. Hirtelen rohantam az ablak felé, ahol Andy arca mosolygott rám, pedig még mindig rajta voltak a hegek. Kinyitottam az ablakot és azonnal megcsókolt.
-Eljöttem- szólt, majd végig simított az arcom lila foltos részén.-Sajnálom -mondta.-Ki kell valamit tervelnünk, hogy ne kapjanak el- suttogta komolyan. Szemembe újra könnyek gyűltek, ő pedig magához ölelt. Még aznap kimentem a szobámból, mintha "túl tettem volna magam a dolgon". Anyám kedvesen mosolygott rám apám mellől, aki szúrósan, és döbbenten figyelt. Kivettem egy tejes dobozt és egy poharat, ittam majd visszamentem a szobámba...
*másnap*
Nappal egyszer lementem a konyhába, ahol egyetlen öcsém lézengett.
-Hát itt vagy- vigyorgott. Rá néztem, ő pedig újra megszólalt.- Na és jó fej a bátyánk? Ismer jó csajokat...várjunk csak... ó, bocsi elfelejtettem, hogy olyan defektes ízlése van, hogy a saját hugába szerelmes- nézett rám óriási tahó módjára. Kezemben a pohár szilánkokra tört, felsértve a kezemet, de nem szóltam vissza.
Este Andy újra megjelent az ablakba és amint meglátta a kezemet megfogta és egy puszit nyomott rá.
-Mi történt?- kérdezte halkan.
-Az öcsém egy tahó- sóhajtottam, majd átöleltem...
*egy héttel később*
Minden egyes nap megkaptam az apámtól és az öcsémtől, hogy nem vagyok normális ember, hogy nem érek annyit mint ők és, hogy nem értékelnek engem semmire. Próbáltam vele nem foglalkozni, de amikor először elmertek engem küldeni a boltba az utcán is csapatnyi emberek suttogtak össze körülöttem ilyeneket mondva: "Ez nem Andy húga? Az akivel összejött...Ez nagyon durva és undorító."
Szomorú voltam, megtört, és borzalmasan éreztem magam, amiért olyat szeretek akit nem szabadna. Újra meg újra sírtam, Andy pedig mindig bemászott a szobámba és vígasztalt. Azon a napon is sírtam az ágyamban, a párnámat ölelgetve, amikor meghallottam a 3 kopogást. Felpattantam és kinyitottam neki, ő pedig beugrott. Átölelt , majd megkérdezte mi baj.
-Szokásos- húztam magamhoz erősen.
-Ne sírj- csókolta meg a homlokom.Hirtelen kicsapódott az ajtóm és az apám lépett be.
-Tudtam- sziszegte.-Tudtam, hogy téged hallottalak.
Andyvel döbbenve álltunk, apámat figyelve, aki vörös fejjel bámulta a mellettem álló fiút.
-Menekülj- suttogta, én pedig hallgattam rá és gyors mozdulattal kimásztam az ablakon. Andy utánam vetődött, de apám megfogta a lábát.-A kurva életbe- szitkozódott, én pedig segítettem neki kimászni, apám végül elengedte és mi gyorsan lemásztunk a fáról és futni kezdtünk. Befordultunk az első utcán balra, aztán tovább több órán keresztül. Persze a végén már csak sétáltunk, viszont nem tudtuk merre. Csöndben sétáltunk egymás mellett a sötétben, amikor megláttunk egy bányatavat. Semelyikünknek nem kellett szólni, mind a ketten tudtuk mit fogunk csinálni, csak egymásra néztünk és a sötétben a tó partjához léptünk.
-Szeretlek- suttogtam az ajkait figyelve.
-Szeretlek- válaszolta, majd szenvedélyesen megcsókolt. Az ajkaimat kezdte harapdálni, én pedig beletúrtam a hajába. Kicsit később kézen fogtuk egymást, egymás mellé álltunk és szomorúan egymásra mosolyogtunk.