6. fejezet: Szökjünk el

Órákkal később nagy nehezen elengedtük egymást és szomorú csönddel a nyomunkban a konyhámba mentünk enni valami ételt, pedig semmi kedvem nem volt hozzá.
-Muszáj enned- suttogta meggyötörtem, amint én elborzadva néztem a falatnyi piritósra a kezembe. Nagy szemekkel néztem fel Andy szemeibe, aki sóhajtott egyet.-Egyél!
-Jól van na- motyogtam majd beleharaptam az ételbe. Lassan az ő arcát figyelve megettem egyet...majd még egyet és még egyet.
-Így már jó lesz- mosolygott egyet, majd magához húzott, az arcomat a mellkasába temettem, amint hirtelen megszólalt a telefonja és rezegni kezdett. Kikapta a zsebéből és a füléhez emelte, a fogadtatás olyan hangos volt, hogy még én is hallottam.
-Hol a francban vagy?- üvöltötte Juliet.- Azt mondtad elmondod neki, hogy hagyjon békén, aztán vissza jössz.
-Jul kérlek, ne most- sütötte le a szemét Andy.
-Mert? Mi van veled? Vele vagy?
-Valakinek itt kell lennie vele- mondta.
-Miért neked?- rikácsolta a féltékenységtől eltorzultan a lány.
-Rosszul volt. Elájult, majd hányt és segítenem kellett.
-Jajj...-egy pillanatra őszintének tűnt, de újra szarkazmusba váltott a hangneme.- meg ne sajnáljam...
-Juliet kérlek...
-Nincs senkije, hogy te vagy mindig vele?? Ki ő neked?
-A húgom- mondta rekedtesen, de nem jött válasz.
-Mikor jössz?- mondta halkan a telefonba.
-Nem tudom- suttogta ő és a vonal megszakadt. Azonnal rám vetette tekintetét, majd elsöpört egy tincset az arcomból, akár egy könyvben és lágyan, szenvedélyesen megcsókolt, akár egy igazi szerelemben a boldogtalan párok. Lassan felemelkedett, vele én is és és kimentünk, hogy felöltözzön és elmenjen...
*3 nappal később*
Vártam a telefonhívását... megint. Vártam, hogy akár megjelenjen egy sms... Csak feküdtem az ágyamban, folytak a könnyeim és magamhoz öleltem a párnám.
-Menj a francba- zokogtam bele és még jobban magamhoz szorítottam. Hirtelen csöngettek, én pedig rohantam ajtót nyitni. Szívem megdobbant amint megláttam Andy-t az ajtóban.
-Megint sírsz- nézett rám nagy szemekkel.- Kérlek ne- mondta majd magához szorított az ajtóban. Lassan megcsókolt, miközben kezeivel a fejemet fogta két oldalról. Kattogást hallottunk, mire mindketten a lépcső felé fordultunk, de nem volt semmi ott. A veszélyt megelőzve behúzott a lakásomba és az ajkával az enyémeknek támadt, miközben kezeit az arcomon pihentette.
-Olyan tökéletes vagy- suttogta ajkamba, míg én majdnem elájultam miatta.
-Mondod te- szóltam vissza csukott szemekkel, ő pedig rádöntött a kanapéra és vetkőztetni kezdett. Lekerült rólam a ruha és róla is én általam, mindkettőnk égett a vágytól, testünk forró volt, és ahogy puha bőre az enyémhez ért mindenem belebizsergett. Aztán megéreztem magamban őt és érzések százezrei teremtődtek bennem. Lágyan végig csókolta a nyakamat az állam tövéig, majd egy édes csókot lehelt a szájamra, kezeivel erősen kapaszkodott testembe, én pedig a hátát markolásztam, amíg el nem értük azt a bizonyos pontot, ahol minden rossz gyönyörű és úgy érezzük szétrobbanunk. Lassan rám ereszkedett és oldalra fordulva magához szorított. Kék szemeit figyeltem, ő pedig az enyémeket, miközben egy szomorú mosolyt eresztett meg felém és arcomat simogatta.
-Szeretlek- lehelte a számba egy újabb csók következésében.
-Én is szeretlek- szóltam halkan, miközben beletúrtam a hajába. Órákig feküdtünk ott, egymás karjaiban, majd mindketten elaludtunk.
Csörgésre ébredtünk, Andy telefonja volt az. Felkapta és láthattuk, hogy Juliet hívja. Felvette és azonnal beleszólt a lány.
-Te normális vagy?!- sírta és félig üvöltötte a szavakat.
-Mi történt Juliet?- kérdezte Andy komoran.
-Nézd meg az újságot- sziszegte.
-Mi van benne?- rémült meg az énekes.
-Te és a kis húgocskád, mondhatom szép pár vagytok - felelte Juliet és lecsapta a telefont. Andy csak döbbenten nézett rám, majd felöltöztünk, kirohant és egy újsággal tért vissza, a fejét fogva.
-Ilyen nincs, ezt hallgasd... " Családban marad...A saját testvérével csókolózott, majd a jelek szerint le is feküdt a híres rocker, énekes Andy Biersack, akit tegnap kaptak le a húgával, Ame-mel csókolózni a lány lakása előtt. A lány a fiú apai ágon való féltestvére, akivel láthatólag nagyon jó viszonyban vannak, talán kicsit túlságosan is. "
-Honnan tudnak ennyi mindent?- kérdeztem rémülten, de ő csak megrázta a fejét és magához ölelt.-Sajnálom- sírtam el magam,de ő csak szorított magához. Dörömbölésre lettem figyelmes, ijedten pattantam fel és nyitottam ajtót az apámnak aki szintén egy újságot tartott a kezében.
-EZ MEG MI?!- üvöltötte felém, én pedig behátráltam, de követett. Andy nagy szemekkel nézett ránk, apám őt még nem vette észre.- MI AZ, HOGY A TESTVÉRÉVEL? AME TE NORMÁLIS VAGY?-ordította, majd lekevert egy pofont, ami miatt elestem és sírva fakadtam.
-Héé- lépett közbe Andy, apám pedig őt kezdte el ütni.
-Te aljas! Mit tettél a lányommal? Ki vagy te?- üvöltötte az apám, miközben minden szónál behúzott egyet neki.
-Én szeretem őt- nyögte Andy az ütéseket jól bírva. Sírva rohantam hozzá és próbáltam róla leráncigálni az apám, de lekevert ,ég egyet és fojtatta tovább.Miután Andy ájultan hevert a földön hozzám sietett és a hajamnál fogva felemelt.
-A TESTVÉRED! A FÉLTESTVÉRED!! HOGY GONDOLTÁTOK?
-Apa- sírtam neki, de csak még egy pofont kaptam., majd kiráncigált a szobából és a kocsijához vezetett, hogy elvigyen "haza".
Hetek teltek el úgy, hogy be voltam zárva a régi szobámba ahova csak az ételt kaptam be és sehova sem mehettem. Szomorú voltam és magányos, így felpattant a szemem, amint meghallottam a kopogó hangot az ablakomból. Gyorsan felpattantam és kisírt szemekkel álltam az ablakom előtt, kintről Andy arca nézett vissza rám. Még mindig látszottak rajta apám nyomai, de ehhez képest jó erőben volt, hisz felmászott egy fára, mivel a 2.-on van a szobám. Kinyitottam az ablakot és egy csókot nyomtam a szájára.
-Visszajöttem- suttogta felém.-Gyere velem kérlek- mondta nagy szemekkel,én pedig észrevettem, hogy a hátán egy hátizsák van.
-Hova?-kérdeztem félősen.
-Nem tudom... oda ahol boldogok lehetünk- mondta akadozva, én pedig gombóccal a torkomban bólintottam, majd gyorsan bedobtam pár cuccot egy hátizsákba és kimásztam hozzá az ablakon keresztül. Lemásztunk, majd futni kezdtünk a kocsijáig, amely egy utcával arrébb parkolt, nehogy feltűnő legyen. Bepattantunk a kocsiba és elhajtottunk a fene se tudja melyik városba, csak előre, magunk elé, oda ahol boldogok lehetünk...